HONLAP | TÖRTÉNELEM | KOLLÉGÁK | FUNKCIÓS CSOPORTOK | KÖZLEMÉNYEK | HALLGATÓKNAK | DOKTORANDUSZOKNAK
SEMMELWEIS EGYETEM
Orvosi Vegytani, Molekuláris Biológiai és Patobiokémiai Intézet

LAP TETEJE, TÖRTÉNET, KÖZLEMÉNYEK ÉS ÉRTEKEZÉSEK, TANKÖNYVEK



60 éve alapították az Orvosi Vegytani Intézetet a budapesti Orvoskaron


A budapesti Orvosi Vegytani Intézet a magyar biokémiai intézetek sorában a Szent-Györgyi iskola egyik ágának tekinthető. 1945-ben a Szegedről Budapestre visszakerült, vitathatatlan politikai és szakmai tekintélyű Nobel díjas tudós, az akkori Pázmány Péter Tudományegyetem orvosi fakultásának frissen kinevezett biokémia-professzora, az orvosképzést megreformálandó az 1945 szeptemberi orvoskari tanács ülésén indítványozta, hogy "orvosvegytani" intézetet alapítsanak. Több mint ötven évvel ezelőtt úgy ítélte meg, hogy az orvoskar - hallgatóinak orvostudomány- orientált természettudományos képzése érdekében - további, saját, a karhoz tartozó, elméleti intézeteket hozzon létre. Ezzel e sajátos feladatokat az orvosképzés egyre jobban specializálódó igényei szerint oldják meg. Hatvan év elmúltával megállapítható, hogy jól ítélte meg a fejlődés trendjeit és az orvosképzés igényeit valóban specializált intézetek kell, hogy szolgálják. A javaslat nyomán több új intézetet alapítottak, többek között intézetünket.
Az Orvosi Vegytani Intézet 1949 szeptemberében Straub F. Brunó irányításával kezdte meg az orvosi kémia oktatását, a korábbi Biokémiai Intézet egyes oktatóival, valamint újonnan felvett orvosokkal, vegyészekkel a Trefort kertben a Puskin utca 9-ben. Visszaemlékezések alapján Bíró Endre, Bölöny Erzsébet, Dénes Géza, Feuer György, Gárdos György, Garzó Tamás, Guba Ferenc, Prágay Dezső, Szára István, Székely Mária, Szőnyi Zsuzsa, Ullmann Ágnes voltak az "első" orvosi kémia oktatók. 1949-ben azonban már egy 1945-höz képest megváltozott helyzetben indult el az oktatás. Szent-Györgyi Albert 1945 után viszonylag rövid időt töltött Budapesten, 1947-ben emigrált. 1948-ban kijelölt helyettese, Laki Kálmán is távozott. Ezért az Orvoskar 1948. szeptember 4-i ülésén, Rusznyák István javaslatára, az 1948/49-es tanévben átmenetileg a biokémiai tanszék vezetésével és az előadások tartásával Straub F. Brunót bízta meg, aki 1945 és 1948 között Szegeden vezette a korábbi Szent-Györgyi Intézetet. Babics Antal dékán Issekutz Béla vezetésével bizottságot hozott létre, amely hét jelölt (köztük például Cholnoky László, Banga Ilona, Tankó Béla) közül javasolta Straub F. Brunót a létrehozandó Orvosi Vegytani Intézet élére. A bizottság két ok miatt tartotta a legalkalmasabb jelöltnek Straub professzort: Szent-Györgyi legközelebbi tanítványai közé tartozott, és felkészült arra, hogy fiziológiai szemlélettel oktassa a tárgyat. A frissen alapított intézet fiatal professzor vezetésével, fiatal oktatógárdával, nagy ambíciókkal kezdett dolgozni; alapító tagjairól hiteles névsort a könyvtárakban és levéltárakban nem találtunk. Az első évek hiteles történetének leírása azért is nehéz, mert 1954-ig többször vezetői interregnumok miatt Straub F. Brunó vezette a Biokémiai Intézetet is, így mind helyileg, mind személyileg „átjárás” volt a két intézet között. Az orvosi kémia akkor az általános, szerves és szervetlen kémia alapjain kívül a biokémia egy részét: a fehérjeszerkezetet, az enzimológiát és a leíró biokémiát jelentette. A tananyag kialakítását Straub F. Brunó irányította. Megírta két év alatt az orvosi kémia első tankönyveit, és megszervezte a kiscsoportos oktatásban folyó gyakorlatokat. Ez 1949-ben oktatási újdonságnak számított. 1953-ban ebben az intézetben kezdődött el a gyógyszerészeti szerves kémia oktatása.
Mind az oktatásban, mind a kutatásban olyan értékrendet alakítottak ki, ahol a mérce a nemzetközi színvonal volt. Létrejött egy igen jól szervezett oktatással és jelentős kutatói kapacitással rendelkező tudományos intézet, amely a kedvezőtlen körülmények között is a kor színvonalán állt. Kutatómunkáját szemlélteti, hogy itt végezték például az ötvenes években az első hazai, biokémiai izotópos kísérleteket. Oktatási törekvéseit jelzi, hogy a hatvanas évek elején ez a tanszék vezette be Magyarországon először - nem kis vihart kavarva - az írásbeli, feleletválogatós módszerrel történő, hivatalos, egyetemi vizsgáztatást. Mivel Straub F. Brunó igazgatta az MTA Biokémiai Intézetét is, állandó szakmai kapcsolat és átjárás volt a két intézet, a Puskin utca és a Karolina út, így az egyetem és az MTA között. Straub F. Brunó tekintélye egyértelmű és megkérdőjelezhetetlen volt, de az intézet nem lett egyszemélyes intézmény. Kezdettől számos kiemelkedő képességű, tehetséges ember dolgozott itt. Többük pályája hosszú időn keresztül összefonódott az intézettel. Mind az oktatásban, mind a kutatásban stabil, jól szervezett, színes egyéniségekből álló intézet alakult ki és egy kompetitív légkör. A "légkör" embereket jelent, szakmai közösséget, amelyet olyan szilárdan alapoztak meg, hogy kibírta azokat a veszteségeket, amelyek a tehetséges emberek távozásával járnak. A távozások iránya részben a belföld, részben a külföld volt; az időpontokat nemcsak a személyes életkörülmények határozták meg, hanem a "történelmi idők" is. Az intézet erejét jelzi, hogy távozó tagjai az itt elkezdett és megalapozott kutatói pályájukat hol és hogyan tudták folytatni. A teljesség igénye nélkül: a belföldre távozók közül Bíró Endre megalapította az ELTE biokémia tanszékét, Csányi Vilmos szintén az ELTE-n alapította az etológia tanszéket. Gárdos György az Országos Hematológiai és Immunológiai Intézet tudományos igazgatója lett és alapított máig működő, sikeres, tudományos műhelyt. 1970-ben az intézet munkatársai alkották az akkor létrejött Szegedi Biológiai Központ (SZBK) Biokémiai Intézetének "magját": az intézet főigazgatója Straub F. Brunó, a Biokémiai Intézet igazgatója Dénes Géza lett, későbbiekben igazgatói, főigazgatói feladatot látott el Venetianer Pál. Akadémiai vagy országos intézeteket, gyógyszergyárak osztályait, egyetemi tanszékeket, kórházi osztályokat, nagy egyetemi laboratóriumokat vezettek és vezetnek az intézet korábbi oktatói. Az MTA tagjai közül pályakezdőként éveket dolgozott az intézetben Friedrich Péter és Patthy László. A távozások másik fő iránya, sajnos, a külföld volt. Különösen 1956-ban, illetve azt követően távoztak sokan az intézetből, igen jó egyetemeken, intézményekben folytatva tudományos pályafutásukat. Az intézetben töltött évek "ajánlólevelével" többen Nobel-díjas tudósok laboratóriumaiban dolgoztak. (Fritz Lipmann mellett Ács György, aki később a New-York-i Mount Sinai Biokémiai Intézetének lett professzora; Jacques Monod és Francois Jacob mellett Ullmann Ágnes, aki később a párizsi Pasteur Intézet igazgatóhelyettese lett; Frederick Sanger-nél Székely Mária.)
1970-ben az SZBK főigazgatói székének elfoglalása miatt az akkori rendelkezések értelmében Straub F. Brunónak le kellett mondania az egyetemi katedrájáról. Utóda Antoni Ferenc lett. Az SZBK létrehozása nemcsak érzékeny személyi, de komoly műszeres veszteséget is jelentett, mivel az MTA tulajdonában levő műszerek, berendezések Szegedre kerültek. Antoni Ferenc sikeresen szervezte meg a tanszék újra felszerelését. Létrehozta az intézetben az MTA Peptidkémiai Munkacsoportját Teplán István vezetésével. Később rektorként a hetvenes években kezdeményezte az egyetem és a MTA intézményesített tudományos kooperációs együttműködését, ami pontosan megfelel a jelen hazai közélet tudománypolitikai trendjeinek. Az általa létrehozott szervezet ma már országos hálózat.
Mivel 1954-ig Straub F. Brunó vezette az Orvosi Vegytani, valamint megbízottként a Biokémiai Intézetet, az intézet tagjai 1949 és 1954 között két tárgyat, orvosi kémiát és biokémiát, oktattak. 1954-ben nevezték ki Székessy Vilmosnét a Biokémiai Intézet igazgatójának. Ekkortól az intézet 1973-ig, 18 éven át, csak orvosi kémiát oktatott. 1973-tól az intézet neve megváltozott - I. sz. Kémiai-Biokémiai Intézet lett -, és újra oktatott biokémiát is. Antoni Ferenc a korábbinál szorosabb oktatási együttműködést alakított ki a szomszéd, akkor II. sz. Kémiai-Biokémiai Intézettel. Az intézet többéves lemaradást pótolva integrálta a molekuláris biológiát a biokémia oktatásba. Megjelentette az első, korszerű szemléletű intermedier anyagcsere, majd molekuláris biológia egyetemi jegyzeteket. Alkalmazta a feleletválogatós módszert a biokémia, majd később a molekuláris biológia vizsgáztatásában is. Követve a középiskolai kémia oktatási reformját, az orvosi kémia oktatásában jelentős tananyagcsökkentést hajtott végre.
A hetvenes, nyolcvanas években a tanszék kutatási struktúrája, érdeklődése is átalakult. Új munkacsoportok jöttek létre, de a kontinuitás az oktatók jelentős cserélődése ellenére megmaradt. Az 1970 után vezető szerepet kapó generáció tagjai közül Faragó Anna, Somogyi János, Staub Mária és Tóth Miklós lett egyetemi tanár az Intézetben, illetve szerezte meg az tudományok (MTA) doktora minősítést. A tanszék oktatói, mind az 1974-es, mind az 1990-es budapesti FEBS (Federation of European Biochemical Societies) kongresszusok szervezésében aktívan részt vettek. A hatvanas évektől lehetővé vált hosszabb nyugat-európai, illetve észak-amerikai tanulmányutak révén az intézet oktatóinak 80-90%-a legalább egy évet eltöltött külföldön, s ez mind az oktatásban, mind a kutatásban gyümölcsözött. Az idegen nyelvű oktatásban az Intézet kezdettől részt vett. A német nyelvű oktatás egyetemi szintű megszervezéséből az Intézet is részt vállalt Garzó Tamás révén. 1983-tól koordinálja az Intézet a német nyelvű orvosi kémia és biokémia oktatást, 1987-1989 között az angol nyelvű biokémia-oktatást is az Intézet szervezte. 1989-től oktatóink részt vesznek az immár nagy létszámúvá vált angol nyelvű évfolyamok orvosi kémia, biokémia oktatásában is.
A kilencvenes évek a történelmi átalakuláson túlmenően is komoly változásokat hoztak az Intézet életében. 1991-ben váratlanul meghalt Antoni Ferenc akadémikus. Az intézet igazgatója Mandl József lett. A magyar felsőoktatásban és tudományos minősítésben, a rendszerváltás után bekövetkező változásokhoz alkalmazkodva az intézet oktatói bekapcsolódtak a posztgraduális képzésbe. 1995-ben elsősorban intézeti bázison beindult a Pathobiokémia PhD program. 2000-ben a program, az akkor alapított Molekuláris Orvostudományi Doktori Iskola részévé vált. Az intézet tudományos és oktatási törekvéseit "történelmi név" visszavétele mellett a kibővített új név is kifejezte: Orvosi Vegytani Molekuláris Biológiai és Pathobiokémiai Intézet. A molekuláris biológia hivatalosan is az Intézet által oktatott tantárgy lett.
1999-ben az 50 éves születésnapját tartó Intézetben 13 Széchenyi professzori ösztöndíjas, egy Bolyai ösztöndíjas, egy Howard Hughes ösztöndíjas, 10 MTA doktora és 14 PhD tudományos fokozattal rendelkező oktató, nyolc MAB által PhD oktatásra akkreditált laboratórium tevékenykedett. Az Egyetem Általános Orvostudományi Kara Széchenyi professzori ösztöndíjasainak több mint 13%-a, MTA "nagydoktorainak" több mint 10%-a, PhD (kandidátusi) fokozattal rendelkező oktatóinak 4,6%-a volt az intézet tagja. Abban az évben az Intézet kutatói Magyarországról 41 tudományos közleményt 124-es kumulatív impakt faktorral publikáltak.
Ezekben az években Csermely Péter, Bánhegyi Gábor, Buday László, Kéri György és Sasvári Mária szerezte meg az MTA doktora minősítést és lett egyetemi tanár, illetve kutatóprofesszor az Intézetben. Volt olyan időszak, amikor két MTA munkacsoport: Endoplazmás retikulum munkacsoport (Mandl József), Peptidkémiai munkacsoport (Kéri György) is tevékenykedett az Intézetben. A tudományos teljesítmény scientometriai módszerekkel mérhető része évi 100 felett stabilizálódott, egyes években a 200-hoz is közelít. Átlagosan évi 2-3 PhD értekezés készül. A kurrikulum változásai során az Intézet kötelezően, illetve szabadon választható tárgyakat indított magyar, német, angol nyelven (Patobiokémia, Orvosi kémia alapjai). A molekuláris sejtbiológia is tananyagunk része lett. 2007-től az Intézetben működik az MTA Patobiokémiai Kutatócsoportja.
2008 ismét egy korszakhatár az Intézet életében. Lezárult a Trefort kertben a Puskin-utcában eltöltött időszak; felépült a feltörekvő IX kerületben az Anatómia Intézet mögött a Tűzoltó utca és a Thaly Kálmán utca sarkán a Semmelweis Egyetemnek az új, Elméleti Orvostudományi Központja, ahol helyet kaptunk. PhD képzéstől és pályázatoktól függően, átlagosan 70 ember, köztük 40-45 kutató- oktató dolgozik itt. Az új elméleti tömb lehetőséget ad arra, hogy fiatal generációk, jobb körülmények között, egymással szorosabb szakmai kapcsolatokat kialakítva, komolyabb szakmai célokat tűzzenek ki maguk elé a megváltozott feltételek között.

2009 nyarán

Mandl József



LAP TETEJE, TÖRTÉNET, KÖZLEMÉNYEK ÉS ÉRTEKEZÉSEK, TANKÖNYVEK



Az Intézet tudományos teljesítménye
év
impakt faktor
összes
közlemény
impakt faktorral
rendelkező
közlemények
megvédett
PhD értekezés
1990
12,529
11
7
-
1991
30,610
22
14
-
1992
25,825
22
14
-
1993
34,706
19
14
-
1994
56,193
25
22
-
1995
46,299
25
16
-
1996
86,345
43
32
-
1997
98,332
23
18
1
1998
55,981
32
22
1
1999
135,856
41
36
2
2000
81,439
42
34
2
2001
111,246
40
36
2
2002
141,925
43
39
6
2003
141,008
48
40
4
2004
158,145
45
41
2
2005
185,175
43
42
2
2006
207,706
56
49
5
2007
123,067
47
40
3
2008
173,277
48
44
2
2009
167,041
46
39
2
2010
186,836
42
38




Összefoglaló táblázat az Intézet oktatóinak tudományos közleményeiről
(1949 - 2008)

Az összesítés az egyetem korábbi kiadványai, az intézet könyvtárának korábbi és jelenlegi összesítései alapján készült. A folyóiratokat az 2007-es impakt faktoruk (ill. az időközben megszűnt folyóiratokat a megszűnés évében érvényes impakt faktoruk) szerinti sorrendben tüntettük fel. A külföldön készült munkákat akkor vettük figyelembe, ha elkészítésük idején a (társ)szerző az intézet oktatói közé tartozott. A felsorolás minden bizonnyal nem teljes.

Az összefoglaló táblázat pdf változatban



Az Intézetben készült értekezések
(1949 - 2005)

Az intézet tudományos teljesítményét jellemzik az intézetben készült értekezések. Az elmúlt ötven évben a tudományos minősítési rendszer többször változott. Ez a rész a nagydoktori (tudományok doktora, MTA doktora), kandidátusi, PhD és egyetemi doktori értekezéseket tartalmazza megírásuk/megvédésük (azonos évben történt védések esetén az ABC) sorrendjében. Az intézet fennállása során, 2004. december 31-ig, státusában levő oktatói, illetve kutatói 14 nagydoktori, 51 kandidátusi, 21 PhD és 22 egyetemi doktori értekezést írtak/védtek meg.

TUDOMÁNYOK/MTA DOKTORI ÉRTEKEZÉSEK

  1. Dr. Dénes Géza (1969) Aminosavak bioszintézisének szabályozása mikroorganizmusokban
  2. Dr. Csányi Vilmos (1970) A penicillináz molekuláris biológiája
  3. Dr. Teplán István (1978) Új szintézis módszerek kidolgozása radioaktívan jelzett aminosavak és polipeptidek előállítására, valamint alkalmazásuk a biológiai kutatás különböző területein
  4. Dr. Faragó Anna (1979) A cAMP hatásmechanizmusának kulcsenzime a cAMP-dependens proteinkináz
  5. Dr. Staub Mária (1982) Nukleinsav szintézis a humán tonzilla limfocitákban
  6. Dr. Tóth Miklós (1985) Anabolikus szteroidok hatásmechanizmusa
  7. Dr. Nagy Zsolt (1988) Leukociták, baktériumok és emlőssejtek kölcsönhatása adhézió, stimulálhatóság toxicitás, kemotaxis
  8. Dr. Bánfalvi Gáspár (1989) A szakaszos DNS szintézis általános mechanizmusa
  9. Dr. Mandl József (1991) A biotranszformáció szabályozása májban
  10. Dr. Csermely Péter (1994) Jelátviteli folyamatok a sejtmagban
  11. Dr. Kéri György (1994) Új gonadotropin releasing hormon analógok előállítása, karakterizálása és szaporodásbiológiai alkalmazása
  12. Dr. Bánhegyi Gábor (1998) A glukuronidáció szabályozásáról
  13. Dr. Buday László (1998) Protein tirozin-kinázokkal működő jelátvivő pályák
  14. Dr. Idei Miklós (1999) Kapilláris zóna elektroforézis és micelláris elektrokinetikai eljárások alkalmazása a biopolimerek vizsgálatában
  15. Dr. Sasvári Mária (2005) Mutációk és polimorfizmusok vizsgálati módszerei és orvosi vonatkozásaik

KANDIDÁTUSI ÉRTEKEZÉSEK

  1. Dr. Guba Ferenc (1954) Az izom elektronmikroszkópos vizsgálata
  2. Dr. Bíró Endre (1955) Az izomfehérjék biokémiája a mechanikai kapcsolat szempontjából
  3. Dr. Kramer Miklós (1956) Adatok a fehérjék bioszintézisének kérdéséhez. A penicillináz indukált képződésének folyamata B. cereus nyugvósejtjeiben
  4. Dr. Fazekas Sándor (1959) Ép és regeneráló májszövet néhány dehidrogenáz aktivitása és ezek napszakos ingadozása
  5. Dr. Zabos Péter (1960) Adatok a streptomicin hatásmódjához
  6. Dr. Dénes Géza (1961) Az enzimszintézis szabályozásának vizsgálata. A béta-galaktozidáz szintézis és a laktóz anyagcsere regulációja Escherichia coli-ban
  7. Dr. Mányai Sándor (1961) Adenozintrifoszfát és glicerinsav-2,3 difoszfát kölcsönhatása a magvatlan vörösvértestekben
  8. Dr. Székely Mária (1961) A struktúra szerepe az anyagcsere folyamatok koordinációjában
  9. Dr. Gárdos György (1962) Az emberi vér anyagcseréjének és egyenlőtlen ioneloszlásának kapcsolata
  10. Dr. Csányi Vilmos (1964) A B. cereus induktív penicillin szintézisének szabályozása
  11. Dr. Venetianer Pál (1964) A diszulfid hidak kialakulása a fehérjékben. A redukált ribonukleáz enzimatikus reaktiválása
  12. Dr. Csuzi Sándor (1966) A Bacillus cereus 569 litikus enzim
  13. Dr. Faragó Anna (1969) Az arginin bioszintézis alloszterikus enzime Chlamydomonas reinhardti-ban
  14. Dr. Staub Mária (1969) A fenilalanin bioszintézis első alloszterikus enzime E. coli-ban
  15. Dr. T. Szabó Mária (1970) A sertés pankreász amiláz heterogenitása és kötődése mikroszómákhoz
  16. Dr. Tóth Miklós (1971) Tesztoszteron hatása a fehérjeszintézisre a patkány vesicula seminalisban
  17. Dr. Gaál Ödön (1972) A patkánymáj riboszómák szerkezetének vizsgálata
  18. Dr. Machovich Raymund (1972) Biokémiai mechanizmusok szerepe acut pancreatitisben
  19. Dr. Vincze István (1972) A Chlamydomonas reinhardti homoszerin-dehidrogenáza
  20. Dr. Mészáros Károly (1977) Az aminoglikogén transzláció gátló hatása galaktózaminhepatitiszben
  21. Dr. Veres Judith (1978) Humán szérumfehérjék (populációs analízis)
  22. Dr. Phan Le Hang (1979) Kismolekulájú cAMP-kötő fehérje izolálása humán tonzilla limfocitákból
  23. Dr. Bánfalvi Gáspár (1980) Bacillus cereus-ból izolált ATP-dependens DNáz elkülönítése ATPázra és DNázra
  24. Dr. Takáts Attila (1980) A cAMP függő protein kináz a szemlecse epitél sejtjeiben és magvatlan rostjaiban
  25. Dr. Kéri György (1981) Az adrenokortikotróp hormon hatása izolált, illetve tenyésztett mellékvesekéreg sejtekre
  26. Dr. Nagy Lajos (1981) Biológiailag aktív anyagok az asztma bronchiale patogenezisében
  27. Dr. Szamel Márta (1981) Plazmamembrán változások szerepe a limfocita stimuláció korai szakaszában
  28. Dr. Mandl József (1982) Izolált májsejtek össz-fehérje szintézise és gátlása májkárosító szerek hatására
  29. Dr. Puskás Mária (1982) A humán tonzilla szerepe a baktériumok elleni védekezésben  lizozim és  immunglobulin szintézis
  30. Dr. Hrabák András (1983) Sejtek közötti kölcsönhatásokban részt vevő limfocita membrán fehérjék izolálása és biokémiai jellemzése
  31. Dr. Sasvári-Székely Mária (1983) Humán tonzilla limfociták stimulált állapota és nyugvó fázisba való átmenete in vitro rendszerben
  32. Dr. Zakár Tamás (1983) Szexuálszteroidok hatásmechanizmusa és bioszintézisének szabályozása újabb kísérleti modellekben
  33. Dr. Nikolics Károly (1984) A hipofizis specifikus gonadrotropin-releasing hormon receptorainak fotoaffinitás jelzése
  34. Dr. Romhányi Tibor (1984) A hiszton kináz II. néven ismert proteinkináz intrinsic szubsztrát-specifitása
  35. Dr. Varga Vince (1984) A gamma-glutamil transzpeptidáz lokalizációja és a glutaminsav analóg cisztein szulfinsav lehetséges szerepe a központi idegrendszerben
  36. Dr. Varró Andrea (1984) Az agy kolecisztokinin készletének jellemzése biokémiai módszerekkel patkányban
  37. Dr. Nguyen Nghiem Luat (1987) Az emetin hatása az egér-timusz makromolekularis folyamatára
  38. Dr. Vér Ágota (1987) Aktív Ca2+-transzport rendszerek jellemzése és lehetséges szabályozása patkány miometriumban, változások terhesség folyamán
  39. Dr. Csermely Péter (1988) Kölcsönhatások a T limfociták jelátviteli rendszerei között: a cink ionok szerepe
  40. Dr. Csuka Ildikó (1988) Makrofág eredetű peptid és az emetin hatása a limfocitákra
  41. Dr. Horváth Károly (1988) A gliadin hatásainak vizsgálata in vivo és in vitro körülmények között
  42. Dr. Kerényi Zsuzsa (1988) A 2,3-difoszfoglicerát és a szöveti oxigénellátás vizsgálata cukorbetegekben és cukorbeteg terhesekben
  43. Dr. Mészáros György (1989) A proteinkináz A és a proteinkináz C szubcelluláris megoszlása és működésük néhány sajátossága
  44. Dr. Müllner Nándor (1989) Detergens szolubilizált szarkoplazmatikus retikulum Ca2+-ATPáz stabilizálása és három dimenziós kristályosítása
  45. Dr. Bánhegyi Gábor (1990) A biotranszformáció és a szénhidrát-anyagcsere szabályozásának kapcsolatai a májban. A kofaktor ellátás és a cAMP szerepe
  46. Dr. Buday László (1990) A protein kináz C izoenzimei különböző szövetekben
  47. Dr. Idei Miklós (1990) A biodetektor alkalmazása kromatográfiás eljárásokban
  48. Dr. Solymossy Magda (1990) Leukociták válaszreakciói néhány bakteriális és emlős eredetű oldható anyagokra
  49. Dr. Turi Ágnes (1990) A Ca2+ szerepe a miometriális Na+/K+-ATPáz aktivitásának szabályozásában
  50. Dr. Kalapos Miklós Péter (1991) A metilglioxál-anyagcsere vizsgálata egérmájban
  51. Dr. Asbóth Gergely (1994) Eikozanoidok szerepe a méh működésében

DOKTORI (PhD) ÉRTEKEZÉSEK

  1. Dr. Braun László (1997) A glutation homeosztázis és az aszkorbinsav anyagcsere kapcsolata
  2. Dr. Csala Miklós (1998) Extrahepatikus tényezők hatása a máj glukuronidációjára
  3. Dr. Rusvai Erzsébet (1999) Vesekérgi gyűjtőcsatorna 11béta-dehidrogenáz izoenzimjének jellemzése
  4. Dr. Puskás Ferenc (1999) Endoplazmatikus retikulum enzimek orientációjának és a hozzájuk kapcsolódó transzportfolyamatoknak vizsgálata patkány májban
  5. Wunderlich Lívius (1999) Az Nck kapcsoló fehérje szerepe protein tirozin kinázokkal működő jelpályákban
  6. Szőke Melinda (2000) DNS polimorfizmus és pontmutációk vizsgálata polimeráz láncreakcióval: a PCR termékek azonosítása hagyományos és ultravékony gél elektroforézissel
  7. Dr. Schnaider Tamás (2000) A 90 kDa- molekulatömegű dajkafehérjék funkcióinak biokémiai alapjai
  8. Dr. Sipeki Szabolcs (2001) Sejtszóródásban szerepet játszó jelátviteli utak vizsgálata
  9. Csapó Zsolt (2001) A dezoxicitidin kináz aktiválódása limfocitákban
  10. Dr. Rónai Zsolt (2002) A D4-es dopamin receptor genetikai polimorfizmusainak vizsgálata
  11. Steták Attila (2002) A TT-232 antitumor szomatosztatin-analóg hatásmechanizmusának vizsgálata
  12. Dr. Barta Csaba (2002) Egyes monogénes öröklődésű betegségek molekuláris genetikai diagnózisa
  13. dr. Sőti Csaba (2002) A Hsp90 nukleotidkötésének vizsgálata
  14. dr. Kardon Tamás (2002) A bilirubin UDP-glukuronoziltranszferáz szabályozása patológiás állapotokban
  15. Győrffy Erika (2002) Makromolekuláris gyógyszerhordozó, konjugátumai és multidrog rezisztencia ellenes peptidek vizsgálata nagy hatékonyságú elválasztástechnikai módszerekkel
  16. Szarka András (2003) Antioxidánsok szerepe a fehérje diszulfid kötések kialakulásában
  17. Dr. Nemoda Zsófia (2003) A szerotonin transzporter és a D-4-es dopamin receptor polimorfizmusainak vizsgálata és pszichológiai asszociációi
  18. Dr. Tamás Péter (2003) Vav2 fehérje szabályozásának vizsgálata az epidermális növekedési faktor jelpályájában
  19. Nardai Gábor (2003) Diabéteszes redox változások hatása a stresszfehérjékre
  20. Amere Subbarao Sreedhar (2004) A Hsp90-gátlószerek hatása a sejt redox állapotára és a sejtvázra
  21. Valent Sándor (2004) A tetrahidrobiopterin szerepe a humán placenta NO-szintázának szabályozásában és kémiai stabilizálása aszkorbáttal
  22. Gujdár Annamária (2005) A sejtszóródásban résztvevő jelátviteli utak vizsgálata: a protein kináz C szerepe
  23. Keszler Gergely (2005) A dezoxicitidin-kináz aktiválódásának lehetséges szerepe a DNS-hibajavítás és az apoptózis folyamatában
  24. Papp Eszter (2006) Az endoplazmás retikulum redox állapotának változásai és ezek funkcionális következményei stressz folyamán
  25. Kukor Zoltán (2006) A humán tripszinogén jellemzése és mutációinak szerepe a krónikus herediter pancreatitis pathogenezisében
  26. Varsányi Marianne (2006) A FAD transzportjának szerepe az oxidatív fehérje foldingban patkány máj mikroszómákban
  27. Illés András (2006) A cortactin fehérje vizsgálata különböző jelpályákban
  28. Erős Dániel (2006) Kináz gátló molekulák szerkezet - hatás/tulajdonság összefüggéseinek vizsgálata számított és mért paraméterek alapján, és alkalmazásuk a gyógyszertervezésben és a gyógyszerfejlesztésben
  29. Székelyhidi Zsolt (2006) Kináz gátló hatású pirazol- és tiofénszármazékok tervezése és előállítása
  30. Margittai Éva (2007) Endoplazmás retikulum stressz skorbutban
  31. Kereszturi Éva (2007) A dopamin D4-es receptor gén promoter régiójának funkcionális vizsgálata
  32. Czegle Ibolya (2007) Az endoplazmás retikulum redox rendszerei és a metabolikus szindróma
  33. Lizák Beáta (2008) A transzlokon szerepe kismolekulák transzportjában az endoplazmás retikulumban
  34. Nagy Gábor (2008) Az acetaminofen-indukálta redox stressz az endoplazmás retikulumban
  35. Rosta Klára (2009) A Na+/K+-ATPáz szerepe a diabetes mellitus patomechanizmusában
  36. Balázs Annamária (2009) A Caskin1 állványfehérje vizsgálata
  37. Dobos Zsófia (2010) Nagyfelbontású elválasztástechnikai módszerek kifejlesztése és alkalmazása biológiailag aktív és gyógyszer-jelölt molekulák analízisében
  38. Huszár Mónika (2011) Az opitmális lipo- és foszfolipofilitási tartomány meghatározása különböző potenciális antitumor és NOX inhibitor sajátsággal bíró molekulacsalád esetén

EGYETEMI DOKTORI ÉRTEKEZÉSEK

  1. Seprődi János (ELTE 1974, PhD 1996) Az alfa melanotropin és analógjainak szintézise és szerkezet-hatás vizsgálata
  2. Nikolics Károly (ELTE 1975) Új módszerek kidolgozása biológiailag aktív peptidek izotópos jelzésére
  3. Solymossy Magda (SOTE 1975) Fehérjék és szénhidrátok vizsgálata a szemlencsében
  4. Érchegyi Judit (ELTE 1976, PhD 1997) Modellpeptidek szintézise és alkalmazásuk protein-nukleinsav kölcsönhatások analízisében
  5. Hrabák András (ELTE 1976) Vizsgálatok humán limfocita membránokon
  6. Kéri György (ELTE 1976) Vazopresszin származékok szintézise és rádioaktív jelzése
  7. Sasvári-Székely Mária (ELTE 1976) Uridin transzport és RNS szintézis humán limfocitákban
  8. Csuka Ildikó (SOTE 1977) Az ibolyántúli sugárzás hatása a T és B limfocita populációkra
  9. Mező Imre (ELTE 1978, PhD 1998) Triciummal jelzett peptidhormonok szintézise
  10. Turi Ágnes (ELTE 1979) A Na+ és K+ transzportban részt vevő ATP-ázok vizsgálata különbözű fajok miometriumának mikroszóma, illetve plazmamembrán frakcióiban
  11. Mészáros György (ELTE 1980) A cAMP-dependens proteinkináz eloszlásának és reakciómechanizmusának vizsgálata
  12. Török Katalin (ELTE 1980) Az agyszövetből izolálható, néhány erősen savas jellegű ninhidrin pozitív vegyület izolálása és azonosítása biokémiai hatásaik elemzése
  13. Horváth Anikó (ELTE 1981, PhD 1997) Új természetes vegyület a gamma-L-glutamiltaurin és néhány származékának szintézise
  14. Csermely Péter (ELTE 1983) Gamma-glutamil transzpeptidáz beépítése liposzómába, a keletkezett modellrendszer alkalmazásai
  15. Szőke Balázs (ELTE 1983) A gonadotropin-releasing hormon in vitro lebomlásának vizsgálata
  16. Müllner Nándor (ELTE 1984) Néhány antiaritmikus szer hatása a szívizom kationtranszport folyamataira
  17. Soóki-Tóth Ágnes (BME 1984) Poli(ADP-ribozil)áció és a DNS szintézis összefüggésének vizsgálata
  18. Tenke Éva (ELTE 1988) Az ATP-dependens DN-áz struktur-génjeinek analízise
  19. Kalapos Miklós Péter (BME 1990) Kísérlet a hallgatói aktivitás fokozására az orvosi kémia oktatásában
  20. Vadász Zsolt (ELTE 1990, PhD 1997) Új szomatosztatin és orsóhal GnRH-analóg tervezése és szintézise
  21. Balogh Ágnes (ELTE 1992, PhD1997) Sejtosztódást szabályozó jelátviteli mechanizmusok vizsgálata vastagbél eredetű karcinóma sejtvonalakon
  22. Vántus Tibor (ELTE 1994, PhD 1996) A TT2-32 jelű szomatosztatin szerkezeti analóg jelátviteli mechanizmusa és hatása a sejtproliferációra

LAP TETEJE, TÖRTÉNET, KÖZLEMÉNYEK ÉS ÉRTEKEZÉSEK, TANKÖNYVEK



Az Intézetben Készült Tankönyvek

Straub F. Brunó:
Általános, szervetlen és analitikai kémia
Bp. 1950. Tankönyvkiadó

Straub F. Brunó:
Szerves kémia orvostanhallgatók számára
Bp. 1951. Tankönyvkiadó

Straub F. Brunó:
Általános és szervetlen kémia
Bp. 1958. Medicina Kiadó

Straub F. Brunó:
Biokémia
Bp. 1958. Medicina Kiadó

Szemléltető biokémia. Biokémiai folyamatok ábragyüjteménye (egyetemi segédtankönyv)
Szerk.: Antoni F.
Összeáll.: Mile I., Csillag J.
Bp. 1972. Medicina Kiadó

Ádám V. - Faragó A. - Machovich R. - Mandl J.:
Orvosi biokémia
Szerk.: Ádám V.
Bp. 1996. Semmelweis Kiadó

Ádám V. - Dux L. - Faragó A. - Fésüs L. - Machovich R. - Mandl J. - Sümegi B.:
Orvosi biokémia
Szerk.: Ádám V.
Bp. 2001. Medicina Könyvkiadó Rt.